Épp ilyen türelmetlenek a spiritizmus hívei. Annál nagyobb az ő haragjuk, mennél természetesebb és egyszerűbb magyarázatát hallják valamely rejtelmes tüneménynek. Ők szeretnek csak igazán hinni. Ez a szenvedélyök teszi érthetővé a különb érthetetlent: hogy fog rajtuk a legegyszerűbb csalás is. Valóban a vásári csepűrágók is több készülettel és furfanggal dolgoznak, mint a modern lélekidézők.
Tóth Béla – A bűvészet könyve
A Davenport fivérek
1865-ben igen nagy port kavart a híres amerikai spiritiszta testvérpár, a Davenport fivérek leleplezése. Itthon, Magyarországon is cikkezték a lapok – nem kis kajánsággal – hogy a híres trükk, mely az amerikai és angliai közönséget oly könnyedén elkápráztatta, nem birkózott meg a párizsi publikum tapasztalatával, mely a maga sokat látott dörzsöltségével percek alatt „leálarcozta” a spiritisztákat, és fellebbentette a fátylat a csalás mikéntjéről.
„A két Davenport-testvér megkötözésére egy kék frakkos úri ember lépett ki a közönség közül, és szokás szerint farkasgúzsba kötötte őket, térdeik alatt végig nyújtott erős bothoz. A megkötöző figyelmesen nézte őket, s egyszerre, mintha valamit észre vett volna, a farkasgúzst tartó rúdhoz kapott. Valami rugót vett ott észre, melyet megnyomva, a kötelék szétbomlott.”
A fivérek szellemidézésének lényege az volt, hogy a magukat lélekidézőnek mondott testvérpárt összekötözve egy szekrénybe zárták, majd különféle hangszerek szólaltak meg, mintegy a szellemek kommunikációjának bizonyítékaként. Az említett párizsi előadás azonban ily módon kudarcba fulladt.
„A közönségből annyi, amennyi elfért egy pillanat alatt az emelvényen termett. A zaj nagy volt, s a felindult tömeg közt ott állott a Davenport egyetlen hang nélkül. Többen a szekrénynek rohantak, hogy a spiritizmus többi titkát kikutassák. A rendőrség azonban közbelépett, biztosítva a közönséget, hogy a belépti díjat visszakapja, valamint az elégtétel sem marad el. A sokat bámult spiritiszták most a rendőrség kezei közt vannak.” – olvashatjuk a korabeli Fővárosi Lapok hasábjain.
Többről volt itt szó, mint egy sikertelen előadás kudarcáról. A népharagot nem a leleplezett trükk hívta elő, hanem a trükk ténye maga. A spiritisztákkal szemben a vád a szándékolt csalás volt, a sok esetben gyászukban kiszolgáltatott emberek, haszonszerzés céljából történt megtévesztése.
A bűvészet pedig e ponton határozottan eltávolodott a korabeli spiritiszta gyakorlatoktól. A leplezett és leplezetlen trükközés mint egy folyó két partja álltak egymással szemben, melyet a titkok és rejtélyek mibenléte és tálalása választott ketté.A Davenport testvérek esetét pár évtizeddel később, 1898-ban Tóth Béla is megemlíti A bűvészet könyvének elöljáró beszédében.
A spiritizmus álcája alatt valójában egy szabaduló-trükköt hajtottak végre, leleplezésükig általános sikerrel. Átverés-sorozatuk végét ez a bizonyos párizsi este hozta el. Leleplezőjük lehetett akár egy bűvész is, vagy egy tapasztaltabb, szemfüles résztvevő, ki tudja? A kék frakkos úriember kiléte mára már az ismeretlenség homályába veszett…